sajttál know-how

vettünk egy állatjó sajtválogatást, csináltam egy állatjó képet, aztán hogy ne mindig offokat írjak, tudományos alapokra helyeztem a tegnapi sajtevészetet.

nincsen semmiféle kőbe vésett szabályozás, de pár hasznos tipp igen.

shakshuka

a város tele k nagy reduction feliratokkal, meg még k nagyobb % jelekkel. tegnap délután átszkeneltem a kínálatot.

eredmény:

25 perc alatt rájöttem, hogy mégse érdekel ez engem annyira, hogy még több időt fordítsak rá.

amit viszont nagy örömmel nyugtáztam, hogy a dunnes szupersztor csodálatos karácsonyi tányérkáit elhordta a nép még árcsökkenés előtt - rendkívül boldoggá tett a tudat, hogy végre nem spúrkodtam és időben léptem adtam ki irreálisan sok eurót 2 tányérért.

újra van gyönyörűszép (és üveg) cupolóm (mondjuk, ez pont nem volt leárazva).

(a kalácsról már történt megemlékezés, ugye, tovább nem is firtatom a miérteket.)
és ma úgy ébredtem, hogy akármi áron, de valami ehetőt csinálok csóri házastársamnak. shakshuka* lett, hamar is, meg nagyon elrontani se lehet. betömte. kétszer is azt mondta, hogy jó. (bár ha az előző napok felhozatalát nézem, valószínűleg így reagált volna le egy vajas kenyeret is.)

*csípős, római köményes paradicsomszósz buggyantott tojással, gyakran valami sós sajttal - tipikus reggeli étel Tunéziában, Marokkóban, Líbiában és Algériában. pitával adják, hogy legyen mivel mártogatni.

eee! (off)

megkezdtem az új évet nagy lendülettel. úgy döntöttem, hogy az idén minden remekcsodálatospompás lesz (ha már olyan jól indult: elértük a reptéri buszt).
ennek örömére csináltam ezt:

svéd kardamomos (!!) kalács

szar lett.

meg ezt:

burekas

szintén.

nem tudom. lehet, hogy a pozitívság nem áll jól nekem?

2012 a felismerések éve volt (off)

a legfontosabb az volt, hogy ha valahol kb. egyáltalán nem ismerik fel a bennem rejlő lehetőséget nagyon sok évig (talán így diplomatikus), ott eztán sem fogják, így egy szakvizsga és egy szépen sikerült tűzriadó-gyakorlat után - végre! - 38 kg cuccal elhagytam az országot és nekikezdtem kipihenni az elmúlt végtelenül nyomasztó éveimet a birodalomépítő-tevékenységemnek.

scone tökéletes szesztárs lesz

univerzumváltás történt: nincs internet. nincs fényképezőgép. furcsa világ. vannak könyvek és újságok benne.

anya ebbe a világba érkezett, hogy végrehajtsuk a nagy mézeskalács-sütő küldetést. relatíve gyorsan kiderült, hogy internet és fotóapparát mellett konyhai mérleg, nyújtófa, kávédaráló és robotgép sincs. innovatív anyám borosüveggel rendelt tésztát nyújtani.

és holnap újabb küldetés, mert én hülye bőszen ajánlkoztam az Olga előkriszmösz-velkámBalázs partijára vm sütéssel. (Moha nyilván kialázott volna a kerületből, ha 2 üveg borral állítok be - just.) tehát ma mérleget szerzek, holnap scone*-t sütök.

*nem reprezentatív felmérésem eredménye szerint a scone angolszászéknál menő. édes, vagy nem, de akkor lekvárt és vajat adnak hozzá. ha édes és mazsolás, akkor is. általában íróval készül, a szódabikarbóna-sütőpor-önfelfújó liszt és/vagy kombinációja vallási meggyőződés kérdése. nekem még soha semmitől nem jött fel, egyébként.

ólájvantforkriszmösziz...tejkaramella

azért vannak jó részei is a külföldi létnek. (ja, vannak, most, hogy így jobban utánagondolok. számosak. UPDATE: egyre több) ami az eztettem birodalomra vonatkozik konkrétan: itt az a csomó remekjó szakirodalom: nyilván az én beszűkültségemnek köszönhető, de pl. az aktuálkedvenc delicious.-ről otthon még csak hírből se - jópersze, munka mellett azért némileg kevesebb idő van ilyesmik után kutakodni. most meg csilianyánk karácsonyi szakácskönyvlistáját átalfutva csak hümmögtem: merthogy ezek már szeptember óta a polcokon vannak itt (meg a kezemben, amikor beszaladok a szuperkönyvesboltba, összeszedek nehány könyvet, lehajítom magam egy bőrpamlagra és lapozgatok.)
aztán megismertem egy csomó olyan élelmiszert és élelmiszeripari terméket, amivel otthon még nem találkoztam. így karácsonytáj (tehát november óta)  különösen csúcsra járatják magukat írék: a mindenhol gúlákban álló karácsonyi puding mellett hegyekben áll a fudge is (a.k.a. tejkaramella). gondoltam nagy bátran, okozok az én tesvíremnek nagy örömöt fél kiló karamella formájában. (ilyenkor szerencsés utólag elolvasgatni, hogy igazából ez egy otthon kivitelezhetetlen édesség.)

*JÁTÉK*JÁTÉK*JÁTÉK*

kizárt, hogy az univerzumnak szüksége lenne még egy megosztós, lájkolós hülyeségre, de mivel mindjárt karácsony, és az meg a szeretet ünnepe, ugye, úgy gondolom, hogy mindenkinek szeretnie kellene eztettemet.

cserébe kedveseztettem megajándékoz egy nagyon szerencsést. 

HA

a nagyonszerencsés osztja ezt és szereti őt.
ÉS
ír kommentbe egy olyan ételt, amiben a só fő(bb) szereplő valamiért.

ami pediglen az ajándéka leszen a nagyonszerencsésnek: egy doboz mérgdrága só és egy teljesen egyedi, direkt eztettem részére készült fülbevaló Piktorína GuREga-sorozatából (ami megfizethetetlen, ugye).

tutibiznisz. nem?

ps. guREga tesói a Szimpla Fullkolor piacán 22-én délután nagy számban megjelennek, ha esetleg valakinek nem jutna ebből.