szevasz blogger, én most lelépek

elképesztően sok munka után tegnap 01.12-kor lenyomódott az utolsó enter - eztettem kalandos élete egy új felületen folytatódik.

ide nem kerül több bejegyzés.

köszi, blogger, hogy mellettem voltál a kezdeti idétlenkedésekben, köszi, hogy megismertem rajtad keresztül egy csomó tök jó arcot, köszi az elmúlt több mint egy évet.

webshop lesz, ha túléljük

mondanám, hogy a webshop visszahozta a boldog lánykoromat Nyíregyházástól, smackestől, éjszakázásostól és hogy mennyire boldoggá tesz az érzés, hogy visszafiatalodhattam 15 2-3 évet. de nem mondom. mert a f***sz kivan már ettől a k***a webshoptól, attól, hogy minden reggelre terem valami újabb probléma a semmiből, még 2 kormány- meg nemtudommilyen rendelet, ami mind arra hivatott, hogy az én kis életemet megkeserítse, és 5 óra fotózás hulladék termékfotókkal, és a többi, és a többi.

néha eszembe jut, hogy éhes vagyok. elkúszok a hűtőig, kinyitom és konstatálom, hogy 2 sajt, 1/2 l tej, 1 sör, 1 bor. mert boltba már nem nagyon járunk az utóbbi hetekben. nincs idő rá a webshop miatt. elkínzottan tovább nézek a hűtőből. 2 müzliszelet, 1 zacskó csipsz. van még remény.

állítólag még egy nap.

én már nem hiszem el.

ma csináltam salátát, mert szombaton szabadnapot tartottunk, volt piac meg cékla meg öntöttvas lábas meg sör, délben - egyszer élünk -, aztán a nap megkoronázásaként szinkron alvás egész délután. nem hajtottuk fel egész nap a gépeket. nagyon durva nap volt.

vanillekipferl

nettó kéthavi munka után elmondható: a webshop-hegesztés nem egy kapcsolatbarát tevékenység. (de már látszik a vége, és nagyon jó lesz - nyilván.) 

az is elmondható, hogy a süti vasárnap délután a megmerevedett frontvonalak áttörésére redkívüli mód alkalmas. még akkor is, ha verőfényes májusidőben sikerült egy német karácsonyi kekszet kiválasztani Rachel Allen könyvéből (idézem: "roll the dough into walnut-sized balls, then flatten them slightly..." - mellette kép, kedves kis holdacska alakú sütikkel. na, itt becsuktam récselelent, és kerestem egy használható leírást.)

anyának - újabb virtuáltorta a műhelyből

tészta kézzel ---

azt gondoltam, hogy amíg csöpög szegényBalázsba az infúzió, addig én a rendkívül kényelmes hokedlin mellette üldögélve elolvasok mindent, amit a könyvfesztiválon összevásároltam. na. most már tudom, hogy egy kórteremben mindig történik valami sokkal izgalmasabb dolog egy hvg-különszámnál. meg azt is, hogy az egész napos hokedlin üldögélés (jó, voltam kint egyszer kávézni) képes úgy leszívni, mintha egy napot végigkapáltam volna. úgyhogy esténként, mielőtt beájultam az ágyba, 3 teljes percet a délmagyar gasztrorovatának a lapozgatására fordítottam, amit Balázs nagyszülei raknak el nekem mindig, ezzel támogatva az unokájuk táplálását. 

az egyikben találtam egy strozzapreti-receptet - azóta tésztát akarok csinálni. a két kicsi kezemmel. 

bár a feltét most tökéletesen mindegy volt, azért a fokhagymakrémes csirke és a brokkoli meglehetőst jó döntés volt. 

bavarois avagy RTFM

a Kifőztük májusi számába készült ez a zselés izé, bár a feldobott 9 ajánlatból az "esetleg ezt is lehet" kategóriába került, de közbejött Balázs kórsága, kizökkent az idő, meg én is vele. nem volt kedvem semmi, vajas kenyérnél bonyolultabbhoz.

a bavarois-t az isten is ilyen alkalmakra teremtette - gondoltam másnap reggelig, amikor is szembesültem vele, hogy a nagyon gyors, nagyon egyszerű zselés izém b#@$tt megszilárdulni.

első gondolat: "hát én most nagyon ideges vagyok" - aztán elolvastam a jegybank-saga újabb epizódját. az abszurdon is lehet nevetni, csak nem esik olyan jól. de a bavarios-ügyre legalább kellő távolságból és megfelelő higgadtsággal tudtam tekinteni. úgyhogy megtettem, amit tán a dolgok előtt kellene tennem: elolvastam a zselatin használati utasítását.

és lőn: a bavarois betonkemény lett 2 óra múlva.

zselével meg tejszínhabbal lazított bajor krém

egy újabb Jamie-leves: avgolemono

a Kifőztük májusi számába készült ez a leves, a színe legyen vörös fehér koncepcióm alapján - aminek a kigondolásánál elfelejtettem azt az aprócska tényt, hogy világos - mondjuk pont fehér - alappal nem rendelkezik az eztettem műterem.

ettől függetlenül a leves szerintem kimondottan jó: simán el tudom képzelni a nyári szezonra, a citrom miatt. (Balázst kommentár nélkül támadtam le vele, hang nélkül ette meg, amíg egy másik magazin draftját nézte végig - aztán felállt, jöszmékelt, kifejetette a véleményét a forint napi mozgásáról, meg ilyenek - a leves sehol nem volt említve. rákérdeztem. erre: hát, nekem kicsit olyan savanykás. -- mer' hogy citromos, tee. már ért a döntés egy ideje, de ma visszavettem a haladó gurman címet tőle.)

avgolemono = egg + lemon (a szefárd zsidó konyhából jön eredetileg, de ma már a görög, török, olasz, arab konyha is ismeri szószként vagy levesként)