sajtos-rozmaringos muffin dupladolgozásos vasárnap esetére

reggel kirángattam magam az ágyból hajnalok hajnalán, hogy legyen 4 órám lektorálni, mielőtt elhúzok a diliházba felvigyázni.

2 óra múlva már nem tudtam az egyébként se túl izgalmas morálfilozófiai elmélkedésre figyelni, olyan rohadt éhes voltam.

elmosogattam meg mostam egy adagot, hátha elmúlik.

nem múlt el. 

kénytelen voltam sütni vm reggelit.

már csak azért is, hogy legyen vm apropója feltenni kultúr címkével a tegnapi kalandozásainkról szóló képriportomat feat. szépséges tesvírem és a százéves házak, meg a KÜM és az ő fogadása.

jázminos zöld teán és vaníliás són füstölt kacsamell céklapürével és kölessel

papírtigris helyett, Frankenstein-terv előtt, 2 óra alatt összehajintott péntek délutáni ozsonna. (ápdét, már utána: nagyon szar volt. egy órás késéssel indított az előadás, ami aztán 3 órán át húzódott. az első óra határozottan szórakoztató volt, hála Rába Roland magánszámának (volt a Lánynak is egy emlékezetes 4 perce a tánccal a jutubra), de az egész azért összességében nagyon széteső és kínosan hosszú. amúgy a díszlet zseniális, a klisék a szokásos mundruczósak: kurvák, zene, kiszolgáltatottság. de a nehéz istennek lennivel ez most nem összevethető.)

szolgálati közlemény (off)

done.

a kényszerfőzések ideje lejárt.
egyelőre. magamat ismerve.

túró inside

...avagy újabb agyonbonyolított palacsinta fogyókúrázóknak.

futás előtt bekevertem, 6.8 km és 8 perc hasazás után megsütöttem, és mire kész lett, már egyáltalán nem volt semmi kedvem palacsintát enni. 

de ez legalább másnap is fotózható.

jön ma Zsuka (borítóterv Viki) barátném a holnapi felolvasása miatt, majd megetetem vele. és azt mondom, hogy neki sütöttem. :)

ennél az exponálásnál még nem tudtam, hogy 16 mp múlva a háttérmappa elcsúszik, ráborítva a tejet a lisztre, ami rejtélyes módon rákerül a Balázs számláira is - de lemostam, nyugi 

húsgolyók sült céklás jégcsapretek-tzatzikivel

újabb kulináris csúcsostromlás - amíg a húgom a vidéki birtokon várja a locsolókat és közben báránysültet pakol a szájába. 

majdnem sírásig sajnáltam magam, n5kor, a salátámat tömve, a gyerekvédelem intézményrendszerét tanulmányozva és eddig észrevétlen összefüggéseket felfedezve. 

bár ha jobban belegondolok, igazán kár lenne belémpocsékolni nívósabb dolgokat - úgyse tudom, mit eszek. olvasok napi 14-ben. úgyhogy ma borsófőzelék lesz, tükörtojással. Éci-menza.

mandarinos kekszlap

az utóbbi időben jelentősen lecsökkent a fotózási kedvem.

mert találtam két elképesztően k jó fotós csajt, akik amúgy a főzést is elég professzionális szinten űzik. 

én megelégednék az egyikkel is. mondjuk az elsővel. 

mostanában többször szembesültem vele, hogy hiába van meg a fejemben a kép, nem tudom kivitelezni. amik meg születnek, nem azok, amiket tényleg szeretnék. de csak ilyeneket tudok vállalható szinten.

szóval ez már korántsem csak kreativitás, hanem szakma. világítás, fények, derítés, objektív ésatöbbi. 

egyelőre megrekedtem. 

ha vége a gyerekvédelemnek, megtanulok fényképezni.

zsömle 2.0 (rozmaringos-krumplis)

tegnap végképp elköteleztem magam a méregdrága gasztromagzinok mellett, és erős felindulásból megvettem a Gasztronómia 2012 és  BBC Good Food után (találtam itt egy cikket róla - a szerző beemelte a mentát a nem átlagos magyar konyha misztikus magasságába, továbbá a scone-t csinálják tejjel, tejföllel, tejszínnel IS az író mellett - nem tudom ki az az OZ, de biztos, hogy csak kolbászon és szalonnán él a magyar konyhájában) a Szuflét + a Magyar Konyhát. mert szeretem őket lapozgatni. sokkal jobban, mint a 97/XXXI-est.

tegnap csináltam egy vagdaltat (azt hittem, hogy találok normálisabb nevet is, de a képtalálatok szerint mégicsak vagdaltat csináltam), mert éhes voltam. (a fotográfiák nem annyira sikerültek, finoman szólva, úgyhogy még gondolkodom, hogy kitegyem-e őket az ablakba.) ehhez kellett a zsömle. hogy kellően sok időt vegyek el a törvényeim olvasgatásától.