az életmentő fahéjas csiga

ma a kétségbeesés szélére sodort 20 dkg spenót és 16 dkg gomba. aminek át kellett volna lényegülnie fasírttá. de nem tette. amikor már a google-t kezdtem el kétségbeesésemben nyomkodni válaszok után kutatva (nem elég benne a zsír! - attyaég, én azt egyáltalán nem tettem bele. még krumplit! - még?! az sincs benne), miközben lelki szemeim előtt Balázs haláltusájának képei peregtek, amint erőtlenül próbálja még elérni a billentyűzetét, de már nem sikerül neki, végül magára rántja mind a két teljes testet lefedő, ámde lapos monitorát, és a földre zuhan holtan, feladtam. az egész masszát, ami akkorra már túlnőtt rajtam és a konyhán, és az eredeti recepthez képest +20 dkg lisztet, gondolkodás nélkül öntött zabpelyhet és még egy tojást is tartalmazott, ráöntöttem egy alufólia-darabra, rátekertem a fémet és izomból bevágtam a sütőbe. amit csak azért nem vettem föl 350 fokra, mert nincs ilyen fokozat, másrészt már benne sültek azok a csigák, amik megmentettek egy érfelvágástól.

(Napmátkának egyébként jó dolgai vannak, de ez egy nagy rakás szar volt, amibe ráadásul beleöltem az összes spenótomat és a gyönyörűséges laskagombáimat.)

gombhoz kabátot

avagy édesburgonya (mánmegint) chips nagyon ráérőknek.

tegnap sikerült a teszkó nagyongazdaságos részlegén egy otthagyhatatlan ajánlatra lelni egy négyízű mártogatós szett formájában. ehhez készül ma egész délután a chips. a sütő kellemesen bemelegítette a 18 fokos lakást, a chipsek folymatos törődést igényeltek (cserébe rendkívül fotogének lettek) - észre se vettem, hogy máris steak-time van. :) de azt majd máskor mesélem el.

és mindig csak színeket...

...avagy a másnapos rebarbarás crumble esete a déli verővel.

Viki a múltkor csepp kritikai éllel megjegyezte, hogy eltűntek a színek a képekről. a meglátás helyes. de ha adott egy fehér fal, egy sárgás radiátorlap és egy műbútorlap dohányzóasztal felváló szegéssel, ráadásul a héten a napsütéses órák száma nettó 56 perc, elég nehéz színeket kicsikarni a gépből.

na de ma! épp fogyasztjuk a következő havi napsütésadagot. ezért nagyon gyorsan lerongyoltam a szellemkastély tornyából és bent hagyva a konvenciókat, miszerint tűző napon nem fotózunk, ráadásul másnapos kaját, ami újkorában se volt fotogén, csináltam képeket. mert egyrészt zseniálisan jó volt (összízre), másrészt megtaláltam az ultimate crumble-tészta receptjét, amihez képest a táfelspicces sehol nincs.

marharagu batátával

majd 6 millió tehén legel szerte széjjel a szigeten az itteni KSH szerint. a baromfiak létszámának nem néztem utána, de tény: a csirkemell árán már marha is van bőven. ez nem azt jelenti, hogy olcsó a marha, hanem, k drága a csirke. akkor meg miért ne ismerkednék a marhával? ami steak. minden része. itt ilyen különleges marhák tenyésznek. mindenük steak. még darálni is steaket darálnak.

a másik esszenciális összetevő az édesburgonya, ami mindenhol kapható, nem annyira olcsón, de nem is olyan méregdrágán, mint otthon. az eredeti recept (BBC GoodFood hángériön edisön I/5/38.) sütőtökkel dolgozott (bár nem nagyon tudom hova tenni a sütőtököt nyár derekán magamban - itt persze az is van, de mondjuk itt nincs nyár) - az íz kicsit hasonlít, a szín mindenképp, de az édeskrumpli nagyon gyorsan készre-, majd szétfő, úgyhogy csak érzéssel.

brokkolival könnyített fishburger

tegnap mélyreható corkológiai tanulmányokat végeztem (még mindig a toronyból, szigorúan elméleti síkon maradva) és találtam egy megszívelendő mondatot: "Don’t expect the sun to stay out just because the weather forecast and sky tell you so." így bármennyire is utáltam ma Balázzsal elindulni futni, de megtettem. mert épp nem esett.

mai revelációim:

1) szabadban futni fárasztóbb, mint a futópadon. de lekínoztam a 35 percet, márcsak a csodaszép útvonal miatt is. aztán hazajöttem, hogy hirtelen megcsináljam mindenhovaminibenjárokrubintréka 20 perc hasazását, de nagyon gyorsan rá kellett jönnöm, hogy miután tegnap megtettem ezt, ma már korántsem evidencia. becsületből még csináltam 20 hasprést, aztán hagytam a fenébe.

2) ha egy recept arra szólít fel, hogy tegyem a cuccot fél órára hűtőbe, azt a cuccot nem azért kell betenni fél órára a hűtőbe, hogy épp ne legyen szem előtt.

a továbbiakban pont úgy viselkedtem, mint egy jól bejáratott feleség: mosogattam, porszívóztam, főztem és újra mosogattam (nem azért, mert megháziasodtam, csak 3 edényt nehéz praktikusan variálni mosogatás nélkül). közben csináltam pár képet a rohangáló gyerekről 100as ISOval 1/30-cal a csudálatos burgerekről.

kuszkuszsaláta

a dzsem pékség napi ajánlója inspirálta hipergyors vacsora.

mivel bicikli hiányában kissé be vagyok zárva ebbe a toronyba és a napi sajtón kívül nem történik semmi érdekes velem, nem is tudok semmi érdekeset írni.

hacsak azt nem, hogy a fényképezés elég nagy falakba ütközik, ui a gépen kívül semmi egyéb akszeszoár nem áll rendelkezésemre ebben a pillanatban. így azért nehéz kreátívnak lenni. 

kalandra fel!

avagy ír csirke olaszul (chicken cacciatore)

a kissé hosszúra nyúlt főzéstelen időszaknak egy one-way repjegy vetetett hatékonyan véget - itt meleg nincs, konyha van, időm van, a legnagyobb rajongóm helyben, felszerelés és a fűszerarzenál hamarosan érkezik - főzés reloaded.